A nemi identitás kialakulása

A nemi identitás kialakulása

A nemi szerepek elsajátítása, a nemi azonosságtudat kialakulása a gyermek fejlődésének olyan jelentős tényezője, amely a környezet részéről is komoly érdeklődést vált ki, és nagyon sok kérdést vet fel. Probléma-e, ha a gyermek az ellenkező nemre jellemző játékokkal játszik? Ha nem a saját nemének megfelelő ruhákat szereti viselni? Ha túlságos szexuális érdeklődést, aktivitást mutat az óvodában, iskolában?

A nemi identitás annak belsőleg átélt tudása, hogy melyik nemhez tartozunk, miként határozzuk meg önmagunkat. Ez leggyakrabban férfi vagy nő, és egybeesik a születési nemmel.

Hogyan sajátítja el a gyermek a férfi és női szerepeket?

A nemi szerepek kialakulásában fontos szerepe van mind a biológiai, mind a társadalmi tényezőknek, és ezek bonyolult kölcsönhatásban fejtik ki formáló erejüket. A gyermek viselkedése, önmagáról alkotott képe, így nemi identitása is aszerint alakul, hogy a szülei és tágabb környezete milyen viselkedésformákat erősít meg és tart megfelelőnek. A szülők más játékokat adnak a kisfiúk, és mást a kislányok kezébe. Másként öltöztetik őket, más viselkedésformákat dicsérnek vagy éppen szidnak meg náluk. A kisgyermek szüleinek, ismerőseinek, sőt a különféle médiaszereplőknek a viselkedését megfigyelve „válogatja ki”, sajátítja el azt, hogyan viselkednek „a férfiak” és hogyan „a nők”. Ezért is különösen fontos a gyermek környezetében élő felnőttek (pedagógusok, edzők, egyházi személyek stb.) hiteles viselkedése, hiszen akarva vagy sem, de bizonyosan szerepmodellként is szolgálnak.

Körülbelül hároméves korban a gyermekek tudják, hogy melyik nemhez tartoznak, az azonban, hogy ez állandó, megváltoztathatatlan, csak 5-7 éves kor között szilárdul meg bennük.

Mit tehetünk szülőként? Kell-e erőltetni a fiús vagy lányos viselkedést, játékokat?

A kislányok és a kisfiúk, nemi szerepüknek megfelelően más játékokat részesítenek előnyben (az előbbiek babáznak, az utóbbiak háborúznak). Azonban időnként azt is tapasztalhatjuk, hogy vannak „fiúsabb” kislányok és „lányosabb” kisfiúk. Előbbieket a társadalom jobban tolerálja, gondoljunk csak arra, hogy nőként nadrágot viselni ma már teljesen természetes (nem volt mindig így). Ugyanakkor, ha (egy nem skót népviseletbe öltözött) férfi szoknyában jelenne meg a munkahelyén… Nem érdemes tehát kikapni a kislány kezéből a műanyag puskát, ha éppen háborúst játszik, vagy rémülten elvenni a kisfiútól a babát, ha felöltözteti.

Mikor forduljunk szakemberhez? Ki tud segíteni?

Figyelemfelhívó lehet, ha a gyermek kitartóan és tartósan a másik nemre jellemző módon viselkedik, öltözködik. Persze azt, hogy a lányos/fiús játék és a lányos/fiús öltözködés homoszexualitásra utal, nem mondhatjuk: a genetikus tényezőknek ma egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak. Mindenesetre javasolható, hogy ilyen esetben kérjen szakmai konzultációt a szakszolgálat pszichológusától, hiszen nagyon sok összetevője, akár körülírható családi háttere is lehet egy-egy gyermek szokatlan viselkedésének.

(Szabóné Harangozó Andrea)